Lászlo Kaposi · László Mályi és további 1 ember ismerőse – Sándor Csikós .
Minden hátsó akarati szándék nélkül : láttam olyan videót / lehet, hogy nekem meg van /, mikor is egy erdőben, az ” elfogott katonát ” felakasztanak . Rángatózik keményen, kb. 2 – 3 percig. Csakhogy a folytatásban ami már nem nyilvános, levágják és láss csodát : nevetve csapkodja az akasztókkal együtt – egymást. Most mellékes, hogy melyik oldal készítette a kamu videót.
Sándor Csikós Lászlo Kaposi Ezt a legendát én is hallottam. Szerintem van ott (mégpedig a Donbasszban), amelyik alávág saját maguknak.
Sejtem (sőt talán tudom is) melyik videóról van szó. Mivel egy (egyenruhájában) elfogott luganszki népi milicistát – MINDEN NAPRA VÁRANDÓS FELESÉGÉVEL EGYÜTT – akasztanak fel az erdőben, ezért csak ukránok vehették föl.
https://youtu.be/c_u7OMI8Fdw
Egy erdei ösvényen zajlik a dolog. Az ösvény fölött, két fa között, keresztbe fektettek egy rönköt. Előtte áll a férj, a feleségével. Mindkettőjük keze hátrakötve, a fejükön zsák. Nyakukon egy hosszú kötél végén lévő hurok. A film kezdetére tehát már ott állnak a halálra szántak. A kötelet már átvetették a rönkön, másik végét hozzá kötötték egy, a rönkön túl álló Nivához. EGY HÓHÉR MÉG EGYSZER KÖRBEJÁR, MÉG EGYSZER MEGNÉZI: MINDEN RENDBEN VAN-E. Mikor mindent rendben talál, int a rönkön túl, a Niva mellett álló társának. Az megütögeti a kocsi tetejét, nyilván egyeztetett terv szerint. Az autó megindul, nem sietve. Pár méter után meg is áll. Ez azonban elég volt ahhoz, hogy a két áldozatot – NYAKUKNÁL FOGVA – felhúzassák a földről.
Az tény, hogy csakugyan nagyon rövid ideig rúgkapáltak. (Lábuk kevéssel volt csak a föld fölött, de kinyúlt lábfejük sem érte el a talajt.) Közöttük állt egy hóhér, aki fogta a lábukat. És láthatóan már csak akkor engedte el őket, amikor mozgásuk teljesen abbamaradt.
Láttam egy hagyományos formában végrehajtott akasztást is. Ott a Jobb Szektor hagyományos módon végezte ki áldozatát, egy “engedetlen” és nyilván orosz nemzetiségű rendőrt (nyakába táblát akasztottak, a második világháborúból származó jelszóval: „Muszkákat a bitóra!”). Az ő keze is hátra volt kötve, neki is zsák volt a fején. Miután kirántották alóla a rönköt – csakugyan – mintegy két és fél percig rúgkapált, viaskodott az életéért, erősen lengett ide-oda, kétségbeesetten próbálta kirángatni az egyik kezét a csuklóit összehurkoló kötélből – hiába.
Az erdei kivégzés azonban nem volt hagyományos. Ki tudja, milyen élettani hatást váltott ki az a tény, hogy A NYAKUKAT MEGRÁNTVA HÚZTÁK FEL ŐKET, NAGY HIRTELEN. Hátha eltört, például a nyakcsigolyájuk. Vagy a hirtelen rántás a nyakukon eszméletvesztést idézett elő. Ami kellően erős ráhatás lehetett ahhoz, hogy annyi időre ne térjenek már magukhoz, és védekezés-képtelenek lehessenek, ami elég ahhoz, hogy néhány perc alatt megfulladjanak.
Egy valakivel még csak el lehetett volna játszatni ezt a ki tudja, milyen célból megrendezett, morbid heccet. DE EGY JÓL LÁTHATÓAN SZÜLÉS ELŐTT ÁLLÓ ASSZONY, ÉS KISBABÁJA ÉLETÉT MIÉRT TENNÉK (TETTÉK VOLNA) KOCKÁRA?
A videót egyébként a luganszki legfelsőbb ügyészség sajtókonferenciáján mutatták be. A rendezvényt a kezükbe került videó okán hívták össze. Lehet, persze, azt állítani, hogy ez a luganszki állambiztonsági szervek provokációja volt. Én két okból kizártnak tartom: 1. A néphatalom sohasem vetemedne egy olyan aljas eszközhöz, hogy kockára tegye egy szülés előtt álló asszony életét. 2. A LUGANSZKI ÁLLAMBIZTONSÁGI, IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁSI SZERVEKNEK IGAZÁN NINCS SZÜKSÉGÜK AZ UKRÁNOKAT LEJÁRATÓ, MEGRENDEZETT PROVOKÁCIÓKRA.
(Nem úgy, mint az ukránoknak, akik minden letartóztatottat, foglyul ejtett katonát elsősorban azért kínoznak (vagy fenyegetnek meg kínzásokkal, hosszú börtönbüntetéssel, hogy kikényszerítsék belőlük: ők valójában az orosz titkosszolgálatok ügynökei, vagy hivatásos orosz katonák. Ha nem tudnak éppen harc közben senkit elfogni, akkor rabolnak „nyelveket”, ugyanilyen célból. Legutóbb pár napja támadtak és sebesítettek meg súlyosan egy donyecki harcost az állásaiban – társa meghalt –, akit magatehetetlen állapotában hurcoltak magukkal.)
A luganszki félnek nincs szüksége megrendezett olyan provokációkra (mint aminek ezt a, „falnak” mondott akasztás). Ukrán részről tömegével gondoskodnak szörnyűbbnél szörnyűbb valós rémtettekről is. Melyekkel éppen ők provokálnak. Példának okáért június végén, az un. „aratási fegyverszünet” legelső délelőttjén. Amikor egy ukrán diverzáns osztag átcsapott luganszki területre, rátámadva egy hat fős hátországi alakulatra (pár órán belül megszegve az éppen elkezdődött újabb „fegyverszünetet”, amelyik (elvileg) tiltja az ilyen akciókat. Közülük négyet – akik pihenőben voltak – álmukban lepték meg, és hurcolták el magukkal ukrán területre. Kettőt, akik ellenálltak, rettenetesen megkínoztak, megcsonkítottak. Az áldozatok vérbeborult arca teljesen felismerhetetlen volt (A szörnyű képeket a luganszkiak is láthatták.)
Site Title 